Saját sorsunk nehézségei, kihívásai valamint a világban tapasztalt szenvedés, erőszak és béklyó indított bennünket a lehetőségek, megoldások keresésére. Úgy találtuk, hogy érzelmeink, szükségleteink elnyomása, természetes, velünk született együttérzésünk elaltatása önmagunktól, embertársainktól és a környezetünktől való elidegenedéshez vezetett. Mindennapjainkat érzelmi rabszolgaságban töltjük, nem éljük. Kultúránkból kiveszett a saját és a mások érzelmeinek, szükségleteinek a figyelembe vétele, ápolása, eltűnt a hagyományok, az ősök és őregek tisztelete. A játékkal felhagytunk, vágyaink hobbyvá satnyultak, álmainkat elfeledtük. Elhagyott bennünket a lelkesedés, az inspirációval teli pillanatok és találkozások ritka élményszámba mennek. Felhagytunk az örömeink ünneplésével, a hálánk kifejezésével; a fájdalom megélésére a veszteség gyászolását jobbnak látjuk kirekeszteni az életünkből. Veszni hagytuk a nemes és magasztos iránti lelkesedésünket, az álmaink megvalósításához szükséges szabadságunkról lemondtunk. A teremtés, az örömteli alkotás helyett energiánkból a reagálásra telik.

Nem élünk, túlélünk.

Találtunk és tapasztaltunk hatékony megoldást a szenvedés megszüntetésére, az Empátiaklinikán ezt szeretnénk megosztani veled.